Mester a meghívott barátai társaságában ünnepelte a kerek évfordulót. Érdekesség, hogy a 10-15 éve rendszeres bankettet mindíg a napján rendezi, ami ezúttal is a Gyagyás-pincében zajlott. Szinte már csak ez a nap van az évben, amikor összejön ez a remek társaság.
Az utolsó mohikán 1969. december 28-án született. A nagy tehetséggel megáldott fiatal játékos hamar barátságba került a labdával és a GYSE korosztályos csapataiban számolatlanul lőtte a gólokat, sok bajnoki címet is szerzett. A kiemelkedő teljesítményére a válogatottnál is felfigyeltek, így több alkalommal pályára léphetett a címeres mezben. Még ifista korban volt, amikor a felnőtt csapatban bemutatkozott. Néhány lehúzott szezon után az NB II-es Egerbe került, és ott sem okozott csalódást. Ezután megmarkolta a vándorbotot, vállára vetette a tarisznyáját és hosszú útra indult. Hazai környezetben szerepelt Pásztón, Selypen, Abonyban, Gödöllőn, újra Gyöngyösön és Nagyrédén. Idegen vizekre is evezett, ugyanis Liechtensteinben és Majzik Zolival Németországban is játszott. Edzőként a kiváló játékosállománnyal rendelkező Visontán mutatkozott be, ahol minden téren maradandót alkotott.... Ha olyan jó és sikeres edző lesz, mint amilyen játékos, fényes jövő előtt áll ebben a szakmában! A 2006/07-es szezonban például Őt választották az 'Év edzőjének' a megye II-es liga Középcsoportjában. Jelenleg a megyei második vonalban szereplő "bajnokesélyes" Abasár játékos-edzője. Sár-sár-sár, Abasár!
Szilágyi Norbert:
"... A legkedvesebb emlékeim Szerdással kapcsolatban a gimifocikhoz kapcsolódnak. Én is a legszebb éveimet köszönhetem a giminek és jó, hogy minden évben van egy nap, amikor egy kellően bohém társasággal - kiegészülve a tanári kar empatikusabb részével - nosztalgiázhatunk a kamaszéveinken, meg egymás korosodásán. Írhatnék olyanokról, hogy "bam-bam-bam", csinálhatnék kígyót a kezemből, karatézhatnék a levegővel, de nem teszem. Az idol ugyanis szent, és sérthetetlen, főleg ha 40 éves!"
Nagy-György Gábor:
"... Az egyik vacsoránál fiatal spanyol srácok léptek be az étterembe, az egyik rosszfiú elfújta az égő gyertyákat az asztalokon és megitta a forró viaszt belőlük! A mi rosszfiúnk összeszedte a gyertyákat, kiöntötte belőlük a viaszt egy pohárba, majd odahívta a srácot és megitatta vele az összegyűjtött faggyút. Ugye nem kell mondanom, hogy a mi rosszfiúnkat Szerdásnak hívták!"
Mikitovics Szabolcs:
" Visonta történetének legnagyobb és legfelkészültebb (mind emberi, mind szakmai értelemben) edzőjének kívánok nagyon boldog születésnapot, jó egészséget és ami a legfontosabb: sok-sok szeretetet az életben!"
A feltett képek számára érdemes figyelmet fordítani!
