
A visszavágó előtt két nappal Suha Pisti szólt, hogy van két jegye a mérkőzésre. Régi vágyam vált valóra, ráadásul a katalán csapat vendégszereplését nézhettük meg a helyszínen.
Szombaton 12.30-kor indultunk Nagy Lacival Veszprémbe. Könnyen megtaláltuk a csarnokot, ahol pazar látvány fogadott minket. A Veszprém Aréna, Magyarország második legnagyobb vidéki sport- és rendezvénycsarnoka egy olyan városban nyitotta meg kapuit a közönség előtt, ahol fesztiválkedvelő és a sportot szerető emberek élnek. A szlovéniai Celje város csarnokterveinek adaptálásával épült a Külső-Kádártai útnál lévő körforgalomtól 500 méterre. 2008. júliusában adták át.
Kiváló helyünk volt, a játékoskijárónál az első sorban. Jattoltunk a játékosokkal, sőt a Barcelona öltözőjébe is be lehetett látni. A hangulat leírhatatlan volt.
A párharc kint dőlt el, a második félidőben a Barcelona csak kihasználta a két nyomorult spori által biztosított lehetőséget, és klasszisából pont megfelelő mennyiséget felvillantva eldöntötte a párharcot (28-21). Halványan ugyan, de azért bíztunk a továbbjutásban.
Feszes védekezés, a katalánok – rendszerint rossz helyzetből – elvállalt
lövéseit Perics úgy nyelte le, ahogy kellett, de fogott ziccert, hetest,
átlövést, lerohanást, azaz nagyjából mindent, ami a kapuja felé tartott.
Támadásban Vujin nagyon bekezdett, és ez egy olyan félidő volt, amikor még a
szar lövéseiből is gól lett. A katalánoknak gyorsan időt kellett kérniük, de ez
sem segített: az úthenger már lendületbe jött. Sulic
zseniálisan lövöldözte be a helyzeteit, a Barca hiába forgatta a kapusait, szinte
minden veszprémi lövésből gól lett. Élő ember nem gondolta, hogy az MKB-nak
10 lőtt gól elég lesz ahhoz, hogy ledolgozza a hétgólos hátrányát,
pedig pont ez történt.
A 23. percben 12-3-ra vezetett a
Veszprém, a Barcelona a padlóba volt döngölve! A félidő végére
némileg feljebb jött a Barca, de a hét gól megmaradt, köszönhetően az emberét
megregulázó, emellett gólerősen és jól játszó Gulyás, és Vujin góljainak. Az
egyetlen kérdés az volt, lehet-e fenntartani ezt a játékot, és hogy a
bírók nem kezdik-e el még jobban tolni a vendégek szekerét.
A válasz sajnos nagyon gyorsan jött. A második félidő elején Nagy Laci megmutatta, mekkora klasszis: amikor nagyon kellett, bevágta, gólpasszokat adott, és sajnos a svéd Sjöstrand is megtalálta a fonalat. Iváncsik Geri (aki rá egyáltalán nem jellemző módon az első félidőben két ziccert is kihagyott) újra rontott, és ez volt az a pillanat, amikor le kellett volna cserélni. A másik szélen viszont nincs ember, aki érti, miért kellett lecserélni Gulyit, aki nagyot játszott. A védekezés nagyon gyorsan szétesett, Perics pedig előbb sima, aztán egyre kellemetlenebb gólokat kapott (úgy rémlik, a második félidőben csak két védése volt). Nem akarnám a bírók nyakába varrni a kiesést, de a lehető legrosszabbkor fújtak olyanokat, hogy az egyik feje mellett centivel zúgott el egy duda.
Perics 70 százalék körüli teljesítménye végül a felére szelídült,
ami egyúttal a veszprémi remények végét is jelentette. Vujin két
kihagyott hetese nagyjából mindent el is döntött, még egy nagyon
halovány feltámadás volt a Veszprémben, de a hajrára fordulva már jobbára csak
az volt a kérdés, hogy sikerül-e megnyerni a meccset. Ez végül összejött, a
30-26 miatt semmi okunk durrogni, de a kétszeresen elszalasztott lehetőség miatt
bőven van bennünk hiányérzet.
Eklemovics nagy talány.
Csaszinak nem nagyon ment, és Nikola sem villogott, de jó lenne eldönteni, hogy
akkor most sérült, vagy egészséges, mert nem úgy tűnt, mintha bármi baja lenne,
és az irányító cseréje bőven indokolt lett volna. Ezzel együtt nehéz megmondani,
min ment el a meccs, a legegyszerűbb az, hogy a Barcelona annyival jobb
csapat, hogy elég volt durván 20 percet kézilabdáznia ahhoz, hogy
eldöntse a párharcot. De az is lehet, hogy Fazék sérülésén múlt, hiszen ha csak
magához képest közepesen lehozza a második félidőt a semmit nem fogó Perics
helyett, már szorosan megyünk be a hajrába, és onnan bármi lehetett volna. Vagy
a későn kikért idő a szünet után? Esetleg az elrontott
szélsőcserék? Vagy a bírók?
Sajnos semmit nem
számít. Kiestünk.






