Magyarország - Svédország 1 - 2 (0-1)
Budapest,
Puskás-stadion, 42 ezer néző
Vezette: Nicola Rizzoli
(olasz)
Magyarország: Babos - Szélesi, Gyepes, Juhász
(Tímár, 64.), Halmosi - Dárdai (Torghelle, a szünetben), Vadócz - Gera, Hajnal
(Buzsáky, 84.), Dzsudzsák - Huszti
Svédország: Isaksson -
Nilsson, Mellberg, Majstorovic, Safari - R. Elm, Källström, A. Svensson, Holmen
(Hysen, 86.) - Elmander (Berg, 75.), Ibrahimovic
Gól: Huszti
(78., büntetőből), illetve Mellberg (8.), Ibrahimovic (94.)
Jó korán indultunk, nehogy az alapos ellenőrzés miatt lekéssük az első három Dzsudzsák-gólt – tervezgettünk szerényen. (Végül nem késtük le.) Jó volt a hangulat, rengeteg sárgába öltözött svéd szurker bolyongott, és semmilyen problémát nem okozott a két tábor keveredése, barátkozás, sörözés, közös fotózás – örülhettünk, hogy legalább a svédekkel nincs alapharag. Tíz perc volt csak a sor, egy honpolgár eközben folyamatosan azt ordította a fülembe, hogy fehér Magyarország. Gondoltam, hogy talán hasznos információt kapunk a válogatott mezéről, de sem azt nem értettem, hogy a svéd csapat sárga színét miért nem közli, sem azt, hogy miért mondta, hiszen végül pirosban futottunk ki. A magyar üzleti érzék egy újabb remekén csodálkozhattunk a stadionba érve.
Adva van 40 ezer fociszurkoló, vagyis 95 százalékában 20 és 60 közötti sportbarát férfi. Figyelem, ez az embertípus sört iszik, nem pedig citromos ice teát! A lelátók mögött végig büfék. „Rendes sör” persze nem kapható, ezt ismerjük, de az említett élőlények még az alkoholmenteset is inkább megisszák, mint a különböző löttyöket. A Borsodi pedig valami főszponzor féle. Nos, fél órával a meccs előtt elfogyott a sör, büfénként 40-50 dobozt hoztak. Számoljunk együtt! Negyvenezer emberből ha csak a fele megivott volna két sört, az 40 ezer doboz. Jó reklám, és úgy dobozonként 300 forint haszon. Ez a 12 millió nagyon nem kellett senkinek, tényleg gazdag ország vagyunk.
Jött a kijózanító fejes a
9-10. percben. Depressziós egy érzés volt, amiből nem is nagyon sikerült
kievickélni az első félidőben, mert sok elképzelés nem volt, inkább a svédek
szorongattak. Szünet után aztán 30 perc további küszködés, majd jött a
váratlan tizenegyes. Gyomorgörcs, úgysem megy be. Bement, hihetetlen,
kiegyenlítettünk, pedig helyzetünk sem volt. Valamiért – utólag tudom, hogy
tévesen – arra voltam beállva, hogy csak a győzelem elfogadható. Így gondolták
ezt sokan, rég nem látott eksztázis, óriási biztatás, magyar lehetőségek. Majd a
dráma, 93. perc, Gera lövőhelyzet, rúgj bele spiccel, hátha gól, vagy menjen ki a
stadionból. 3 percet mutatott az olasz rigó, biztos lefújja. Utólag mindez
nagyon egyértelmű, de ott akár lehetett volna jó döntés is a beadás. Nem volt,
ahogy nem volt jó döntés a kontra előreívelésénél elfutni a labda alatt. Ha
pedig elfutok, akkor két kézzel lehúzom, piros, kapnak egy időn túli szabadot,
szóval akármi. De nem, odapattant Ibra elé, aki bizonyára azért a világ egyik
legjobbja, hogy akkor is eldöntsön egy meccset, ha csak rosszul pattan egy
labda. Dráma, letargia, halál. Indultunk haza.
