A vacsorát sem kívánja, ha kikap a GYAK
– Édesapám már öt éves koromban vitt magával a Gyöngyös meccseire, tehát hatvan éve szurkolok a csapatnak – tekint a múltba Pap Pista. – Ott voltam az ’50-es években, amikor a Salgótarjáni SE ellen 0–2-ről fordítottak 3–2-re a mieink, de a Kecskemét is vezetett úgy 4–0-ra Gyöngyösön, hogy végül 5–5 lett. Adódott, hogy hét közben idegenben játszott a GYAK. Egyéb indokkal kikértek az iskolából, és eljuthattam a meccsre. Engem szurkolónak neveltek. Versenyszerűen nem futballozhattam, mert nagyon magas volt a vérnyomásom. Most is szedek gyógyszereket, azzal vagyok rendben – utal egészségi állapotára a gyöngyösiek hűséges drukkere, akinek a vacsora sem esik jól, ha kikap a csapat.
Pap Istvánnak természetes, hogy idegenbe is elkíséri a kedvenceket, még az ifjúságiakat is. Barátjával, Bozsik Istvánnal, alias Cucuval tartva, viszi a kisszéket, hogy bárhol leülhessen, vitába senkivel ne keveredjen. Nagy örömére szolgál Lukács György nevelő munkája, sajnálja viszont az eligazoló tehetségeket. Nem érti, miért maradtak el a szurkolók, hajdan idegenbe is többen elutaztak, mint most kilátogatnak a hazai meccsekre. Mint tapasztalt sportbarát elítéli a rendzavarókat, szerinte azokat a játék nem is foglalkoztatja, csak a botrány.
Minden sportág érdekli, még a tipp-mix is... Ezért vannak emlékei az
egykori Honvéd Zalka SE ökölvívóinak csapatbajnoki mérkőzéseiről, de
rokonszenvez a helyi kézilabdával is. A televízió és az újságok jóvoltából a
legapróbb részletekről is tájékozott. Figyelemmel kíséri a Gyöngyösön feltűnt
futballisták pályafutását, hiszen a labdarúgás elé semmi sem férkőzhet nála.
– Délután három órától minden nap ott vagyok a pályán, akár esik, akár fúj.
Az a második otthonom. Társaságban megbeszéljük ami volt, és ami várható. Már
hét elején tudom, mikor indulunk idegenbe. A játékosok szeretettel fogadnak, a
tizenharmadik csapattagnak tartanak (nem tizenkettedik? - webmester).
