
|
Név
|
Mérkőzés
|
Kezdő
|
Csere
|
Gól
|
|
Agócs
Viktor
|
12
|
12
|
-
|
-
|
|
Baranyi
Imre
|
14
|
14
|
-
|
1
|
|
Bartha
Péter
|
15
|
15
|
-
|
1
|
|
Bezzegh
Attila
|
5
|
-
|
5
|
-
|
|
Buzai
Zoltán
|
11
|
10
|
1
|
3
|
|
Horváth
Péter (k)
|
15
|
15
|
-
|
-
|
|
Kovics
Tamás
|
12
|
2
|
10
|
-
|
|
Krigovszki
Ákos
|
12
|
9
|
3
|
3
|
|
Makói
Ádám
|
11
|
7
|
4
|
2
|
|
Mikola
Gergő
|
12
|
11
|
1
|
2
|
|
Molnár
Tamás (k)
|
1
|
-
|
1
|
-
|
|
Molnár
Zoltán
|
1
|
-
|
1
|
-
|
|
Nagyfalusi
Sándor
|
11
|
11
|
-
|
-
|
|
Nagy
László
|
10
|
9
|
1
|
3
|
|
Szatmári
Zsolt
|
11
|
11
|
-
|
-
|
|
Szerdahelyi
Gábor
|
7
|
-
|
7
|
-
|
|
Szűcs
Péter
|
7
|
4
|
3
|
-
|
|
Tóth
Attila
|
14
|
11
|
3
|
3
|
|
Tóth
Szilveszter
|
15
|
13
|
2
|
2
|
|
Tóth
Zoltán
|
12
|
11
|
1
|
2
|
|
Teljesítmény
|
M
|
GY
|
D
|
V
|
GÓL
|
PONT
|
%
|
|
Otthon
|
8
|
2
|
4
|
2
|
14-9
|
10
|
41,67
|
|
Idegenben
|
7
|
3
|
-
|
4
|
8-16
|
9
|
42,86
|
|
Összesen
|
15
|
5
|
4
|
6
|
22-25
|
19
|
42,22
|
|
Legtöbb
mérkőzésen szerepelt:
|
Bartha
Péter, Horváth Péter és Tóth Szilveszter (15-15)
|
|
Legtöbb
játéklehetőség:
|
Horváth
Péter (1331 perc)
|
|
Legkevesebb
játéklehetőség:
|
Márkus
Balázs (0 perc)
|
|
Cserekirály:
|
Kovics
Tamás (10)
|
|
Legtöbb
duma:
|
Buzai
Zoltán
|
|
Legtöbb
cetli:
|
Mikola
Gergő (4 sárga és 1 piros)
|
|
Házi
gólkirály:
|
Buzai
Zoltán, Krigovszki Ákos, Nagy László és Tóth Attila (3-3)
|
|
Leghatékonyabb
játékos:
|
Nagy
László (3/10)
|
|
Legjóképűbb
játékos:
|
Baranyi
Imre
|
Néhány gondolat a bajnoki mérkőzésekről távírati stílusban:
2007. augusztus 18-a piros betűs ünnep a visontai labdarúgás életében, hisz ekkor rendeztek a településen először megyei 1. osztályú mérkőzést. Ráadásul egy másik másodosztályú bajnokcsapat, a Török Aga által irányított Atkár látogatott a Viperák barlangjába. Az első gólra sem kellett sokat várni, ugyanis Krigovszki Ákos a találkozó elején beírta a nevét a történelemkönyvbe. A végeredmény 4-0 lett, az adódó lehetőségeit kihasználó hazai csapat megérdemelten fektette kétvállra az elképzelést nélkülöző játékot produkáló szomszédvárat. A második fordulóban a bajnoki cím legfőbb várományosához, a nyári szünetben jelentősen átalakult Felsőtárkány alakulatához látogatott a kellő önbizalmat szerző Visonta. Az utóbbi hónapok sikerei után szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy egy szervezetten és kellő erőnléttel rendelkező csapat otthonában nehéz sikert elérni. A Tárkány Nagy József vezérletével 4 góllal bizonyult jobbnak a megilletődötten játszó vendégeknél. A mérkőzés utáni nyilatkozatában Szerdahelyi mester nehezményezte a csapat gólvágója, egy rendezvényen megjelenő Tóth Zoltán távolmaradását. A következő fordulóban a kiválóan védekező (mindössze 12 alkalommal betlizett Szén László játékos-edző) Kisköre érkezett Visontára. A vendégek szereztek vezetést, de az utolsó 30 percben a minden követ megmozgató Viperák Tóth Attila révén egyenlítettek és egy alacsony szinvonalú, erősen döntetlenszagú mérkőzésen legalább az egyik pontot otthon tartották (1-1). A 4. fordulóban a Maklár volt az ellenfél. Jól ismerte egymást a két csapat, hisz a tavalyi megye II-es bajnoki kiírás során négyszer ütköztek. A Visonta ezuttal sem kegyelmezett, a szezon eddigi legjobb játékával előrukkolva - Tóth Szilveszter és Krigovszki Ákos találataival - akár nagyobb arányban is győzhettek volna. A következő hétvégén a szellemes, rímekben megfogalmazott nyilatkozataival a figyelmet magára irányító Zsuzsi edzette Füzesabony jelentkezett játékra. Egy fogcsikorgatóan nehéz és az öt kiosztott sárga cetli ellenére helyenként durva mérkőzésen az első félidő derekán a vendégek szereztek vezetést, amit Buzai Zoltán a 82. percben egalizált (1-1). A 6. fordulóban komoly erőfelmérés várt a visontai fiúkra, hisz a gyöngyösi fiatalokkal megerősített Nagyrédére látogattak. A mérkőzést látva kijelenthető, a dinamikusabb és kultúráltabb játékot produkáló rédeiek sima gyözelme (4-0) teljesen megérdemelt. Szerdahelyi Gábor játékos-edző a három 100 %-os lehetőség elpuskázását emelte ki a lefújás után. Következett a májusi kupadöntő visszavágója, ahol az FC Hatvan az azóta a Vasashoz távozó Rebrik duplájával elhódította a serleget. Végre egy felpaprikázott, győzni akaró Visontát láthatott a lelkes hazai szurkolósereg. A sérüléséből visszatérő Nagy László már a 6. percben mattolta a hatvani kapust, majd kicsit később Bartha Péter is megszerezte első bajnoki gólját. Sőt a félidő lefújása előtt Mikola Gergő találata után a 'megnyugtató' jelzőt kellett használni. A második félidő inkább pankrációhoz hasonlított, a nézők haragjának kereszttüzébe kerülő, kissé megzavarodott sípmester 8 sárga és 2 piros lap felmutatásával vétette magát észre. Maradt a 3-0, így a visontai brigádnak egy komoly skalpot sikerült begyűjteni! Október 7-én, a remekül előkészített gyöngyöshalászi arénában folytatta szereplését a csapat. A szikrázó napsütés ellenére hideg időjárási körülmények közepette lejátszott presztízsmeccsen sajnos végig a hazaiak akarata érvényesült. Ha Bakondi Csaba a helyzetei előtt egy kicsit jobban koncentrál, akár az első 45 perc után eldőlhetett volna a találkozó. Egészen az 54. percig bírták a nyomást, ekkor Nagy-György Gábor József egy mesteri szabadrúgással bevette Párduc Péter kapuját. A végére maradtak a kegyelemdöfések, így egy simának nevezhető 3 gólos vereséggel távoztak a fiúk Halászról. Elszomorító, hogy a 90 perc során nem volt számottevő teendője a halászi portásnak! Következett a szimpatikusnak egy kis jóindulattal sem nevezhető Bukrán Csaba-féle péterkei 'csodacsapat' fellépése. Több visontai helyzet elpuskázása után a 44. percben Stark János a semmiből vezetést szerzett a vendégeknek. A második félidőben több lehetőség is adódott az egyenlítésre, de ez az egyetlen karcsú találat azt jelentette, hogy megszakadt a Visonta két éve tartó hazai veretlensége! A 10. fordulóban az egykor szebb napokat látott, a teljes szétesés határára sodródott Besenyőtelekre kellett utazni. Már az első félidőben eldőlt a mérkőzés sorsa, Mikola Gergő és Buzai Zoltán góljaival abszolválta a csapat a mérkőzést. Komoly szakmai következtetéseket nem lehetett levonni a találkozó után, hisz egy potenciális kiesőjelölt volt az áldozat. A következő ellenfélre nem lehet ráhúzni a 'kiesőjelölt' kifejezést, hisz az alaposan megerősített, veretlen Heves tette tiszteletét Visontán. Remekül kezdődött a találkozó, ugyanis Makói Ádám egy remek találattal bizonyította, hogy helye van a Mester által megálmodott kezdőcsapatban. A folytatásban magukra találtak a göröngyös talaj ellenére ügyesen adogató hevesiek, s még a szünet előtt egy ordító védelmi megingást kihasználva Besenyei Ferenc révén egyenlítettek. A nagyiramú, izgalmas mérkőzésen a vendégek csatárának, Pusoma Róbertnek a hiányos felső fogsora adott támadási felületet az élesszemű szurkolóknak. A 60. percben a góllövőlistát vezető Oláh Norbert egy újabb találattal jelezte, hogy igényt tart az aranyból készült stoplisra. Összefoglalva: a nagyobb játékerőt képviselő Balázs Tihamér fiai a két fatális védelmi hibát könyörtelenül kihasználva vitték haza a bajnoki pontokat, de a visontai produkció mellett sem mehetünk el szó nélkül. A 12. bajnoki fordulóban a verhetőnek titulált Novaj tört borsot a csapat orra alá. Az élete meccsét játszó Szabó Richárd triplájának köszönhetően egy újabb strigula került az 'Elkerülhető vereség' rovatba. A 3-2-es hazai győzelemmel végződött találkozón a 3(!) kapuralövést felmutató Novaj jobbára csak védekezett, de a visontai támadók a lehetőségek többségét elpuskázták. Szerdahelyi Gábor nyilatkozata a következőképpen hangzott: 'Szégyen, gyalázat, nevetség.' Két hazai mérkőzés következett. November 10-én a néhány meglepő győzelmet felmutató Verpelét látogatott Visontára. Az 5. percben Tóth Attila éles szögből leadott lövésére(?) hamar jött a válasz, majd egy büntetőből szerzett góllal újra a hazaiaknál volt az előny. A 39. percben Buzai Zoltánnál elszakadt a cérna és a bíró melegebb éghajlatra küldése után már mehetett is zuhanyozni. Még az első játékrészben kialakult a végeredmény, ugyanis a Verpelét egy szép kontratámadást egy pimasz góllal fejezett be (2-2). Az utolsó előtti, 14. fordulóban a tehetséges egri fiatalokkal megerősített, eddig bukdácsoló Egerszalók érkezett. A silány érdeklődéssel kísért (kb. 40 fanatikus fagyoskodott a lelátón), mély és egyenletlen talajú küzdőtéren lejátszott mérkőzésen inkább a küzdelem dominált, ahol egy igazságosnak mondható 2-2-es végeredmény született. Meg kell említeni, hogy ezekben a hetekben a védelem nem állt feladata magaslatán, a kapott gólokat a támadósor nem tudta kellőképpen kompenzálni, így fontos pontok lettek eltékozolva. Az utolsó fordulóban a meglepően jól szereplő Bélapátfalva otthonába látogattak a Viperák. Mindenképpen győzni kellett ahhoz, hogy a minimálisan kitűzött célt, az első 10-be kerülést teljesítse a csapat. Jól indult a találkozó, ugyanis a 15. percben a kegyetlen ítéletvégrehajtó hírében álló Nagy László értékesített egy büntetőt. Félóra játék után egyenlített a tompán játszó 'Lapátfalva, majd az 51. percben Baranyi Imre egy ritkán látható szabadrúgásgóllal eldöntötte a találkozó sorsát. A hajrában rohamoztak a hazaiak, de a csereként beálló Molnár Tamás kapus eszén nem tudtak túljárni. Bebizonyosodott, hogy van tartása a csapatnak, ugyanis egy félidőn át emberhátrányban játszott. A 10. hely megszerzése az 'Elfogadható' kategóriába sorolandó, a tavasszal viszont feljebb kell kapaszkodni a tabellán!