KRISZ

STATISZTIKA

Negyvenezer néző követte figyelemmel a pályák mellett a 2007/2008-as megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság mérkőzéseit. Gólok tekintetében tavasszal jelentős előrelépés történt, ám a nézőszám mintegy kétezerrel csökkent az őszi adatokhoz képest. Többek között ez is kiderül a labdarúgó megyei I. osztály statisztikáinak elemzéséből.

Két év után idén ismét megyei I. osztályú bajnoki címet ünnepelhetett Pétervására labdarúgó csapata, s csakúgy, mint a 2005/2006-os kiírásban a péterkeiek ezúttal is a nagy rivális Felsőtárkány elől halászták el a legjobbnak járó díszes serleget. A rajt előtt a sokak által akár a bajnoki címre is esélyesnek tartott alaposan megerősített Heves viszonylag korán kiszállt a bajnoki címért folyó versenyfutásból, a dobogós pozíciójuk azonban nem forgott veszélyben. Ezen csapatok a jó eredményeken túl számos érdekes statisztikai adattal is szolgáltak.

Itt van például a nézőszám. Hevesen már többször is bizonyították, hogy szeretik a focit. Ha jól megy a csapatnak, bizony mennek a drukkerek, és ez idén sem volt ez másképp. Besenyei Ferencék hazai mérkőzéseit átlagban 288-an látták, az osztály leglátogatottabb pályája magasan a hevesi volt. Érdekesség, hogy a bajnok Pétervására találkozóira átlagban mindössze 183-an voltak kíváncsiak. Füzesabonyban és Novajon kisérte a legnagyobb érdektelenség a labdarúgók szereplését, nemegyszer előfordult, hogy alig több mint ötvenen gyűltek össze egy-egy bajnoki mérkőzésre. A legtöbb néző figyelme a korábban már említett Felsőtárkány - Pétervására találkozó felé irányult.

A bajnokság első feléhez képest egyébként a folytatásra közel kétezerrel esett vissza az össznézőszám. Ősszel még több mint húszezren állták körül a futballpályákat, míg tavaszra ez a szám nem sokkal haladta meg a tizenkilencezret. Az okok bizonyára sokrétűek.

A gólok tekintetében viszont sikerült előrelépni. A bajnokság második felében 24 találattal jegyezhettünk többet, mint az őszi szakaszban. A legtöbb a zárófordulóban esett, nyolc találkozón 45 alkalommal rezdült a háló, amely 5,6-os átlagot jelent meccsenként. A gólszegénység a 16. játéknapon érte el a minimumot, akkor mindössze 16 alkalommal kapituláltak a hálóőrök. A bajnokság során lejátszott 240 mérkőzésen összesen 826 találat került be a jegyzőkönyvekbe.

A kapu előtt a bajnok és az ezüstérmes gárda játékosai találták fel magukat a legjobban. Végül mindkét csapat egyaránt öt találattal maradt el a százas határtól. A gólkirályi címet együttesen birtokló pétervásárai Kisbali Gábor és a legutóbb Felsőtárkányban szerepelt, de ősztől immár hevesi színekben futballozó Mészáros Sándor hat-hat alkalommal követelt helyet magának a forduló válogatottjában.

ÉRTÉKELÉS

Induláskor a közvélemény úgy foglalt állást, hogy az elsőségért nagy valószínűséggel a Felsőtárkány, a Heves és a Pétervására verseng majd, de a dobogóra felkapaszkodhat, a Nagyréde is. Aki így gondolta nem csalódott, legfeljebb arra nem számított, hogy viszonylag gyorsan leszűkül két csapatra az elsőségért folyó küzdelem. Egy ideig a Nagyréde birtokolta a trónt, de az első vereség után le is köszönt a magaslatról. Az őszi pontvadászatban voltak keserves mérkőzései a későbbi bajnok Pétervásárának, mert csak döntetlenre végzett otthon a Nagyrédével és a Hevessel, sőt, kikapott Novajon.

A hetedik fordulóban bekövetkezett mélypontról úgy vágtattak az élre és lettek őszi bajnokok a péterkeiek, hogy a szezonban minden további meccsüket megnyerték. Közben legyőzték a Felsőtárkányt is. Adódtak botrányos mérkőzések Pétervásárán, a történésekből azt sem feledhetjük, de például a Maklárral szembeni bonyodalmakból győztesen kerültek ki. A fegyelmi bizottság a szabályok szerint járt el, nem pedig szubjektíven döntött, mint sokan azt még mindig feltételezik. A tárkányiak egy elhalasztott mérkőzésen kikaptak Verpeléten, ám a Hevessel és a Novajjal szemben is csak egy-egy pontra futotta nekik. A tavaszi folytatásban Nagyrédén botlott a Pétervására, és pontszámban egálba került vele a Felsőtárkány.

Sokan tudni vélték (volt is benne valami), hogy adódott feszültség a pétervásárai csapaton belül a Felsőtárkány elleni mérkőzés előtt. Az önkritika jóvoltából azonban minden érdekelt felül tudott emelkedni egyéni sérelmein és kizárólag a csapat érdekeit helyezte előtérbe. A megtisztulás olyan egységet teremtett, ami bajnoki címet eredményezett. A döntő fontosságú meccset megnyerték a péterkeiek, a befejező szakaszt (három mérkőzés) pedig 170-ás gólkülönbséggel tették emlékezetessé.
Hevesen két pontot hagyott a Péterke, s azzal már jelentős előnybe került a sorozatban tizenegyszer győztes tárkányi alakulat. A két csapat sokáig emlékezetes rangadóját a Pétervására nyerte Felsőtárkányban, és azzal valójában már három fordulóval a vége előtt megszerezte a bajnoki címet.

Tizennégyszer nyert a Tárkány tavasszal, ezzel megnyerte a szezont is, a legfontosabb meccsét azonban elvesztette. Emlékezetes harcot vívott a két jó képességű gárda, ám ez az ezüstérmest aligha vigasztalja. Taktikailag bizonyult jobbnak a Pétervására, ez egyetlen pont különbségében kamatozott végül.

Azzal, hogy a Pétervására megnyerte a 20072008-as megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot, jogosult az NB III-ban való indulásra. Már korábban is feltételeztük az előzetes beszélgetések alapján, hogy a péterkeiek nem vállalják a magasabb osztály feltételeit.

- Százszázalékos, hogy nem nyújtjuk be nevezésünket a magasabb osztályra - mondta érdeklődésünkre Kovács Ferenc szakosztályvezető. Az anyagiak eleve meggondolásra késztetnének bennünket, de attól is nagyobb probléma az utánpótlás korosztályaiban kötelező együttesek szerepeltetése. Még a környező községek segítségével sem tudnánk kiállítani a csapatokat, mert ezeken a településeken annyira kevés a gyermek. Sajnos, a meglévő fiatalok érdeklődése sem biztató, ami még nagyobb gond.

Pétervásárán kedden vezetői megbeszélést tartanak arról, hogy milyen céllal folytatják a megyei I. osztályban. Talán arról is döntenek, hogy a játékosok mikor kapják meg bajnoki aranyérmüket, amire eddig - számos ok miatt - nem kerülhetett sor. Korábbi években az MLSZ elnöksége az NB III-as csoportok feltöltése kapcsán lehetőséget adott nevezésre a megyei bajnokságok további helyezettjeinek.

- Mi a bajnoki cím elnyeréséhez társítottuk volna az NB III-as indulás gondolatát - adta tudtunkra eredeti elképzelésüket Varga Zsigmond, a második helyezett Felsőtárkány elnöke. - Bizonytalan, hogy egyáltalán kapunk-e felkérést, így nem is téma egyelőre a magasabb osztály. Pénteken tartunk elnökségi ülést, ahol minden eshetőséget megvitatunk, utána bajnoki évzáró keretében tájékoztatjuk a játékosokat és átadjuk az ezüstérmeket.

Hevesről rendre olyan információkat kaptunk, hogy elég nekik idén a bronzérem. Ha azt nézzük, hogy a hevesiek kilenc ponttal előzték meg végül a Nagyrédét, acélos a teljesítményük. Voltak ugyan hullámzások, de a keret is jelentősen változott. Reálisan látták helyzetüket, ezért nem csináltak ügyet abból, hogy csak a harmadik helyezés lesz az övék.

A bajnoktól nem kaptak ki, az ezüstérmestől is csak alig szenvedtek vereséget. A Nagyréde ősszel és tavasszal is ráijesztett a mezőnyre, aztán lejjebb adta. Vélt, vagy jogos sérelmek is érték az együttest, ezekben a vitákban nem tisztünk igazságot szolgáltatni. A bajnokság végéhez közeledve már otthon sem tudtak maguknak megfelelni, a szezonzárón az önbecsülésüket állították helyre idegenben. Azt, hogy mennyire biztosan lett negyedik a szőlőskerti együttes az is igazolja, hogy a mögötte következő ötödik helyezettnek tíz ponttal kevesebb a gyűjteménye. A bajnokkal szemben a rédeiek szerezték a legtöbb (4) pontot.

Amennyire nagy különbség mutatkozik pontszámban a második és a harmadik, a harmadik és a negyedik között, hasonlóan került távolra az ötödik a negyediktől.

Tíz ponttal maradt le az FC Hatvan a Nagyrédétől, ám a hatvaniak esetében nem csúszás vagy rosszul megjelölt célkitűzés következménye az ötödik hely. Sokkal inkább pozitívum, hiszen az őszi kilencedik helyről kapaszkodott előre a remek utánpótlással rendelkező együttes. Néhány éve modell értékűnek tartottuk a hatvani klub átszervezését. NB III-as elképzeléseiket eddig nem tudták megvalósítani, céljaikat azonban úgy korrigálták, hogy elveik ne sérüljenek. Anyagi lehetőségeik szerint nyújtózkodnak, és közben módszeresen nevelik az ifjaikat. Idén is megyei bajnok az ifjúsági csapatuk, amiből a felnőtt is táplálkozik.

Győri Zoltán játékos-edző úgy indította a tavaszt, hogy feljebb szeretnének lépni a kilencedik helyről. Jó hajráztak. A hatvaniak azért is ugorhattak, mert - éppen a végére - leapadt a Kisköre behozhatatlannak látszó előnye.

A hatodik helyezett Kisköre csak harminc gól szerzett, az előtte végzett Hatvan éppen a dupláját. Ebben a rangsorban csupán az Atkár (28) szorult Szén László játékos-edző csapata mögé. Kapott gólok tekintetében van jó helyen a Tisza-parti együttes, a Hatvan ebben a tekintetben is jobb. Az ősszel idegenben veretlenül szerzett tizennyolc pontot a csapat, tavasszal már csak háromszor egy pont jött össze vendégségben. Valójában a sok (11) döntetlennel, és zárás előtt, a Besenyőtelektől elszenvedett súlyos (40) hazai vereséggel úszott el Kiskörén a biztosnak látszó ötödik hely.
A Tisza-parti gárda ősszel hétszer nyert 10-ra, és összesen csak tizenkét gólt kapott. A tavasz már nem sikerült ilyen fényesen. Valamennyi (11) döntetlenjük a jó védekezést példázza, noha ez az erényük a bajnokság második félidejében kissé megkopott. Az őszihez képest két hellyel csúszott lejjebb Szén László játékos-edző csapata, de azért nem kell elkeseredniük, hogy csak a hatodik helyen zártak. Az elmúlt bajnoki esztendőre feltétlen büszkék lehetnek Kiskörén. Tömören helyezkednek el a csapatok a tabella közepén.

Amennyire nagy különbségek tapasztalhatók a mezőny első szakaszában, végig szoros küzdelem volt jellemző a 39 pontos Bélapátfalva, és az egyaránt 38 pontos Füzesabony, a Visonta és a Verpelét között. A Bélapátfalva megőrizte őszi hetedik helyét, nem is volt más célja Fodor Pál edzőnek a tavaszi folytatás előtt. Adódott, hogy kellemes meglepetést okoztak maguknak, de csalódásoktól se voltak mentesek, sem otthon, sem idegenben. Nem töltötte haszontalanul az időt a gárda a megyei II. osztályban, ennek is köszönhető, hogy újoncként sem fenyegette a kiesés veszélye.

A Füzesabony kimondva is az ötödik helyre aspirált, de csak a nyolcadik jött össze. Nem ábrándozott céljaival Szabó András edző, hiszen ősszel az első tíz mérkőzésből csak egyszer kaptak ki, utána viszont otthonukban is sokszor elbuktak. Vannak ügyes fiataljaik, de sok esetben javukra vált volna, ha több köztük a megfontolt és a tapasztalt, azaz taktikailag érettebb labdarúgó.

A II. osztály nyugati csoportjából feljutott Visonta esetében sem kellett a kieséstől tartani, bár nehezen szokták meg játékosaik az I. osztály légkörét. Szerdahelyi Gábor játékos-edző a bajnokság félidejében méltán volt elégedett a tizedik helyezéssel, amin a kilencedik elérésével még szépíteni is tudtak. Látszólag helyben jártak, mert helyezésben alig mozdultak, a stabilitásban mégis haladtak előre.

Vinczepap Ferenc, az első helyen is megfordult Verpelét játékos-edzője jól gondolta annak idején, hogy nekik a középmezőnyben a helyük. Az őszi hatodik helyezést is örömmel megőrizték volna, ám a tavaszra meggyengült a keret, és csak tizedikként zárták a bajnoki esztendőt. Az utóbbi négy csapat annyira együtt tartott a bajnokság során, hogy nem sok értelme lenne az egymáshoz viszonyított bővebb elemzésnek.

Noha a bajnokság utolsó hat helyezettje már ősszel leszakadt a mezőnytől, a csapatok egymás között átrendezték tavasszal a sorokat. A legtöbb ebben, hogy az őszi utolsó Besenyőtelek feljött e sor elejére tizenegyediknek, ahonnan a Novaj az utolsó előtti helyre esett vissza. A többiek is mind mozdultak előre, vagy hátra, a végére a Maklár sodródott.

A téli átigazolási időszak előre vetítette, hogy a jelentősen megerősített Besenyőtelek bőven kiharcolja majd a bentmaradást, bár Nagy Endre játékos-edző szerint meg kellett azért küzdeni. Hiába csengnek ugyanis jól a régi nevek, ha nem kielégítő az edzésmunka, ha megkopott a gyorsaság. Talán éppen ezért értékes a kilenc tavaszi győzelem, és a megszerzett 29 pont. A számokkal játszva, hasonló őszi szerepléssel az első ötbe is befért volna végül a Besenyőtelek. Érdekesség az is, hogy idegenben otthonosabban mozgott a gárda.

Szabó Gyula, a gyöngyöshalásziak edzője úgy fogalmazott az őszi szezon után, hogy lezárták a múltat, amibe köztudottan NB III-as esztendők is vegyültek. Tavasszal hatszor nyertek a halásziak, kilencszer viszont kikaptak, így az őszi öt döntetlenjük nem gyarapodott. Helyet cseréltek az Egerszalókkal, a tizenkettedik helyen zártak, vészhelyzetbe nem kerültek. Ez a legtöbb, ami a szebb napokat megélt klubról jelen állás szerint elmondható. Feltehetőleg aligha vágynak korábbi magasságokba.

A megyei szövetség elnöksége már többször eltűnődött azon, hogy esetleg csökkentené a megyei I. osztály mezőnyének létszámát. Tavaly sem jött össze elsőre a tizenhat csapat, az akkor II. osztályú makláriak is felkérésre vállalták a nevezést. Úgy gondolták, hogy könnyebb bentmaradni, mint bajnokságot nyerve feljutni a megyei élvonalba. Már az eredménytelenség kezdetén elismerték a kellő felkészülés hiányát, helyzetükön javítani később sem tudtak. Megszenvedtek egy bajnoki esztendőt.

Nem csak a Besenyőtelek és a Gyöngyöshalász, hanem a tizenharmadikként végzett Egerszalók is megélt már NB III-as éveket. Jelenleg más szelek fújnak Szalókon is, ahol Székely Károly edző ígéretére ellenére sem lett sikeresebb a tavasz, mint volt az ősz. Rosszabb sem persze, hiszen az összegyűjtött 30 pontot megfelezték a két szezonra. A legjobbkor nyertek Nagyrédén, amivel végleg elhessegették a kiesés rémét. Korábban Füzesabonyban is győztek, de a valódi riválisokkal szemben nem tudtak előnyt kiharcolni.

Az újonc Atkár élén Török János edző (a képen) nagyon bízott abban, hogy meghosszabbítják az I. osztályú tagságot. Tettek is érte tavasszal, javultak gól-, és pontszerzésben. Ennek ellenére csak úgy tudták megszerezni a tizennegyedik helyet az atkáriak, hogy a Novaj nagyon visszaesett.

A novajiak hat vereséggel kezdték a bajnokságot, aztán legyőzték a bajnok Pétervásárát, és pontot szerezve Felsőtárkányban, az őszi tabella élére segítették a Péterkét. Tavasszal a tizenharmadik meccsüket tudták megnyerni, többre nem is futotta. Szakmai irányítás tekintetében is állandó gondokkal küszködtek, Szabó Richárd játékos-edző csak szükségből vállalta tisztét. A versenykiírás szerint maradhatna I. osztályú a tizenötödik helyezett Novaj, a Pétervására azonban nem vállalja a magasabb osztályt, és a II. osztály feljutóinak is kell a hely.

A tizenhatodiknak zárt Maklár régen elvesztette bentmaradási reményét. Nyertek ugyan Novajon a makláriak még a tavasz elején, utána azonban csak a mélyrepülés maradt számukra. Kaló Mihály helyett Szabó László edző próbált lelket lehelni a csapatba, de a sorsuk akkor már eldőlt. Ahol minden meccs teher, jobb, ha mielőbb vége.