Szombaton román idő szerint (egy órával előrébb járnak) 6.30-kor volt a közös reggeli. Az időpontok pontos betartása miatt 7 órakor már a buszokon ültünk és elindultunk a focitorna helyszínére, Kézdivásárhelyre. Székelyudvarhely és Csíkszereda érintésével két és fél óra megtettük a 150 km-es távolságot. Meg kell említeni, hogy Romániában nincs autópálya, így igen lassan haladtunk.

Érkezésünkkor zajlott a különböző sportágakat felvonultató csapatok részvételével lebonyolított hivatalos megnyitó. A "KSE napok 2009" keretén belül a Sinkovits sporttelepen a hajdani mátrafüredi Majálist idéző rendezvény is zajlott - zsibvásárral, rengeteg gagyival és szabadtéri koncertekkel...

A Koháry Étterem 5 fős tekecsapata (Nagy Dezső korelnök, Szalai Béla, Szarvas Szabolcs, Gembiczki Gyula és fia Gembiczki Gergő) egy másik vásárhelyi helyszínen állt rajthoz, de sajnos nem tudták elhozni a győztesnek járó serleget.

A labdarúgók egy gyors átöltözés után kisétáltak a hátsó "füves" pályára és nem akartak hinni a szemüknek. Egy kritikán aluli talajú, libalegelőhöz hasonlító játéktér egyik szegletében kijelölték a pályát, ahol négyes méretű futsal (!) lasztival kellett lejátszani a 2x15 perces mérkőzéseket. Borzalom. Az induló 10 csapat két csoportba nyert besorolást, a gyöngyösi öregfiúk az "A" jelűbe kerültek. Az első és második helyezettek a vasárnapi elődöntőbe jutottak. A 10.20-kor kezdődő első meccsen a Zol-oil ellen az előző éjszaka kimaradó, cipőjét a szálláson felejtő René főszereplésével megléptünk három góllal. A hajrában a hazai spori buta hibáinak köszönhetően dulakodás alakult ki, majd sajnálatos módon a kölcsönös szitkozódásokat követően néhány csula is célba ért (3-1).

A 12.40-es Dinamo elleni derbin is René találatainak köszönhetően győztünk és ekkor is támadt egy kis nézeteltérés. A szemben álló felek ezuttal is a köpködésben látták a problémák megoldását és levezetését (3-2).

A harmadik mérkőzésen a helyi zsarukat felvonultató Victory ellen Gibbon és Tresi góljaival ha nem is könnyedén, de nyertünk és biztosan kerültünk a másnapi elődöntőbe (2-0).

A 17.20-kor kezdődő tétnélküli utolsó csoportmérkőzésen a Bayern mezben pályára lépő Ilufresh csapata következett. Ellenfelünk már nem léphetett tovább, így néhány játékosuk kapatos állapotban jelentkezett játékra. Magabiztos teljesítménnyel a szünetben 3-1-re vezettünk, de a folytatásban kiengedtünk és döntetlenre adtuk a találkozót (3-3). A lefújás után a szimpatikus csapatvezetőjük ígért nekünk egy üveg hazai pálinkát, amit másnap meg is kaptunk tőle. Szép gesztus volt.

Vasárnap 5.30-kor volt a reggeli, amit Deli Gabinak köszönhetően sikerült átaludnunk. Történt, hogy az amúgy rengeteget burkoló és legalább 5 kg-ot magára szedő szobatársam a magyar idő szerint állította be a csörgőórát és csak a hangos dörömbölések után ébredtünk fel. Ettől függetlenül Jaksi előzetes precíz számításainak megfelelően 6 órakor kigurult a két busz a parkolóból. A helyszínen a szervezők pontatlanságának áldozatai lettünk, ugyanis tévedésből 10 óra helyett 9 órára tették az első elődöntőt. A kapukat a hátsó füvesnek nevezett pályán felejtették, így azokat nekünk kellett áthozni és a helyükre tenni. Pályafutásom során sok külföldi és belföldi tornán vettem már részt, de ilyen szánalmas szervezést és körülményeket még sehol sem tapasztaltam!

Csoportelsőként a "B" csoport második helyezettjével, a helyi Samuel Eto'o-t felvonultató Broklyn csapatával találkoztunk. A Center-pályán lebonyolított, fergeteges iramúnak korántsem nevezhető 2x20 perces mérkőzésen fegyelmezett játékkal sokáig vezettünk, de az utolsó pillanatban egy ballábas bombával egyenlítettek a hazaiak. A hosszabbításban nem esett gól, így a büntetők következtek. Ferencz Tomi és Deli Gabi kihagyta, míg Tóth Ati és René értékesítette, ami - Luigi kapus hárításainak köszönhetően - elegendőnek bizonyult a döntőbe kerüléshez (1-1, B:2-1).

A 11.30-kor kezdődő fináléban újból a csoportellenfelünkkel, a faragatlan helyi kiskirályokat felvonultató Zol-oil gárdájával találkoztunk. "Kiengesztelésül" a kezdő sípszó előtt a csapatkapitányunk, Tresi egy szép ajándékcsomagot adott át a legbunkóbb játékosuknak, amit gondosan letett az oldalvonalon túlra, majd a mérkőzés hevében szándékosan egy óriásit belerúgott. Az ilyen sportszerűtlen és minősíthetetlen viselkedés nem sportpályára való. A mérkőzésről röviden annyit érdemes tudni, hogy ellenfelünk több friss nagypályás játékossal erősített és folyamatosan próbált minket megfélemlíteni. Egy puskaporos hanguatú találkozón végig futottunk az eredmény után, melyen a helyzeteit jobban kihasználó román csapat megérdemelten diadalmaskodott (2-4).

A mérkőzéseken a Balogh Zsolt - Ferencz Tamás , Huszár Károly - Tóth Attila, Juhász René - Trestyánszki Sándor összeállítású csapattal kezdtünk, csereként Deli Gábor, Juhász Krisztián, Ferencz János és Jakab Gábor kapott lehetőséget. Soltész Sándor nem lépett pályára, intézőként tevékenykedett és rengeteg testvérrel futott össze!

A viadalon végül az előkelő második helyezést értük el, amivel elégedett volt a szakvezetés.