2009. május 8-án, pénteken hajnali 4 órakor volt a gyülekező. A meghívást elfogadó tizenegy "öregfiú" és a Koháry Étterem öt igazolt tekézője Jakab Gábor csapatvezető irányításával két kisbusszal indult az 570 km távolságban lévő román kisfalu, Parajd irányába.

Ártándnál léptük át az országhatárt és néhány kényszerű megálló (sör vásárlása és illemhelyek igénybevétele) után Nagyvárad és Kolozsvár érintésével egy rövid pihenőt tartottunk. A Parajdtól északnyugatra található, kősóhegyeiről nevezetes Szovátára érkezvén kötelező volt megállnunk a híres gyógyfürdőhelyen, a Medve-tónál, amely e környék híres tavainak legcsillogóbb ékessége, egyedülálló gyöngyszeme, felbecsülhetetlen természeti értéke. A hirtelen keletkezett tavat kezdetben Ilyés-féle tónak, majd 1910-től - kiterített medvebőrre emlékeztető formája okán - Medve-tónak nevezik. Különleges természeti értéke, hogy meleg vize heliotermikus tulajdonságú. Festői környezetben, erdőkkel övezett dolinában fekszik, 500 méterrel a tengerszínt felett.

Folytattuk utunkat és hamarosan elértük célállomást, a Görgényi-havasokhoz közeli Parajdot (Praid, Salzberg). A település Szovátától 9 kilométerre, délkeletre található, kb. 500-525 méter tengerszint feletti magasságban. A hangulatos falucska sóbányájáról és sósfürdőiről nevezetes. Ezen kívül igen nagy az érdeklődés a minden évben hagyományosan megrendezett parajdi napok - augusztus végén - és a Káposzta-fesztivál iránt - szeptember végén -, melynek központi eseménye a káposztafőző verseny, amire sok külföldi versenyző is érkezik. A turisztikai látványosságok is rengeteg érdeklődőt vonzanak. Parajd határában emelkedik az 576 méter magas kősó-szikla, a Sóhát.

13.30-kor megérkeztünk a minden igényt kielégítő Csatári vendégházba, ami egy központhoz közeli, csendes mellékutcában, a Kis-Küküllő patak partján fekszik. A főépületben és jól felszerelt faházakban voltunk elszállásolva. A panzió kerjében található még egy 60 férőhelyes filegória, valamint lehetőség van bográcsozásra, grillezésre és tábortűz gyújtására is. Elfoglaltuk a szobákat és 14 órakor megebédeltünk. Én a "piperkőc" Deli Gabival és a meztelenül, de bekecsben alvó Huszár Karcsival kerültem egy fedél alá. Egy rövid ejtőzés után átsétáltunk a helyi sóbányába.